|
Takemoto
„Kiskoromban egy napon egyszer csak felmerült bennem a gondolat, hogy ha neki indulnék, és vissza se néznék, vajon milyen messzire jutnék?
De vajon mégis mit akartam akkor tenni? És most? Vajon most mit akarok elérni? Mit keresek?
Rémüldözés közben végre sikerült ráébrednem, hogy egészen eddig nem direkt éltem. Féltem, mert nem láttam magam előtt a jövőt. Féltem, mert nem tudtam, mit kezdjek az életemmel. És féltem, hogy mi lesz, ha nem jövök rá. És mindenek felett rettegtem attól, hogy az idő könyörtelenül halad előre és előbb-utóbb túl késő lesz.
Ha most nem állok meg, ha tovább megyek, talán egyszer én is megtalálom, amit keresek. Talán egyszer Én is…”
„1 hét telt el azóta, hogy a biciklimen céltalanul nekivágtam a világnak. Miért indultam útnak? Hová tartok? Vajon mi vár rám az út végén?
Haza kéne menni. Már ilyen messzire jutottam és még mindig ilyen gondolatok járnak a fejemben.
De azt hiszem, tovább kell mennem.”
„Takemoto! Az ifjúság istene hazatért útjáról!” ^^ (Takemoto tanárai xD)
„Útközben sokan mondták rám, hogy önmagam keresem, de Én igazából nem ezért indultam el. Az elején csak ideges voltam és felültem a biciklire, de azt se tudtam hová megyek. A végén meg azt vettem észre, hogy messzebbre jutottam, mint gondoltam.
Miközben főztem és feltaláltam magam a sátorozáskor, rájöttem, hogy élvezem a bringázást, és tovább folytattam az utat. Út közben pedig dolgozgattam és találkoztam sok emberrel is. Sok új dolgot tanultam, de nagy szavakat vagy választ semmilyen kérdésre sem találtam. Azt hiszem, tényleg üres kézzel jöttem haza.”
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
